Metszünk, vagy ne metszünk? Sok kismama úgy érzi, sokkal biztonságosabb, egyszerűbb és persze fájdalommentesebb lenne a szülése, ha azt császármetszéssel hajtanák végre. Idehaza a CDMR, vagyis a különösebb egészségügyi indok nélkül kért császármetszés nem engedélyezett – és nagy valószínűséggel nem is lesz az – amit sokan nagyon sajnálnak, pedig ez az beavatkozás nem jobb, mint a természetes szülés, sőt!
A témában Ratkó Tünde szülésznő, termékenységi szakember van a segítségünkre.
Jó vagy rossz?
A császármetszéssel kapcsolatosan még a szakmában is heves viták vannak, főleg akkor, ha annak szükségességéről, vagy “választhatóságáról” van szó. Mindenképpen tisztázni kell, hogy ez bizony egy feltáró műtét, annak minden kockázatával együtt. Tény, hogy kisebb eséllyel születik ilyen módszerrel oxigénhiányos baba, de ez nem kisebbíti a műtéttel járó kockázatok sorát.
A női szervezet a természetes úton való szülésre van kitalálva, az orvosi, szükségszerű beavatkozás csak és kizárólag indokolt esetben alkalmazható, mely az anyai szervezet számára egy váratlan, sokkoló hatással bír, míg a megszületett baba is stressznek van kitéve, hiszen hirtelen, azonnal, a természetesen lezajló folyamatok ellenére van – szó szerint kiszedve- abból a környezetből, ahol eddig volt, a megszületési folyamat élménye, átélése nélkül.
Hogy jó dolog-e a császármetszés? Igen, hiszen adott esetben életet, életeket menthet, ugyanakkor a hazai viszonylatban megjelenő, mintegy 40%-os császármetszéses születési arány igen magas, amiben komoly szerepet játszik az is, hogy az orvosok és kórházak igyekeznek elkerülni az esetleges pereket, így már a kisebb indikációk esetén is nagyobb eséllyel döntenek a beavatkozás mellett – erre utalnak a WHO felmérései.
Természetesen
A császármetszés műtét, annak pedig lábadozási ideje van. Igaz, hogy az asztalon fekve a fájdalom kisebb, de utána jellemzően sokkal tovább tart, míg a kismama helyre jön, mint a természetes szülést követően.
Maga a szülés egy fájdalmas folyamat, ezzel nem lehet vitatkozni, annak mértéke azonban jelentősen is csökkenthető megfelelő felkészüléssel, így a természetes szüléstől való félelem is minimalizálható – mondja Ratkó Tünde.
A technikák közt találunk tornákat, olajokat és mentális tréningeket is, de sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a szülés, sőt, maga a terhesség is komoly kihívás a testnek, így első körben mindenképpen a szervezet megfelelő felkészítése a fontos. Ezt a tápanyagok pótlásával, az igények minél alaposabb kielégítésével lehet elérni, aminek az eszköze a mozgás és a kiegyensúlyozott táplálkozás mellett a várandósvitamin lehet – nem csoda, hogy a szakemberek zöme ma már javasolja az ilyen készítmény szedését.
Abban az esetben, ha a bevitt anyagok megfelelő arányban képesek hasznosulni (ezt a szerves kötésű anyagokkal lehet a leginkább elérni – ezek praktikusan a -citrátok és -glükonátok), valamint a készítmény képes az eltérő trimeszterek eltérő igényeinek megfelelő kiszolgálására is, akkor a szülés és a babavárás is nyugodtabb, egyszerűbb lehet. A jó tápanyagellátottság fitten és egészségesen tartja a szervezetet, jobb lesz az izomzat rugalmassága, magasabb a fájdalomtűrés, könnyebb a mentális felkészülés. Nem utolsó sorban pedig a baba biztosabban jut hozzá minden olyan anyaghoz, amire csak szüksége van a fejlődéshez.
A természetes szülést követően – ha a szervezet is jó állapotban van – a nők jellemzően egy-két napon belül már különösebb gond nélkül járkálnak, mozognak és látják el babájukat. Ezzel szemben a császármetszéssel világra jött babák anyukái számára a mozgás 4-5 napig is fájdalmas, illetve még otthonukban is segítségre szorulnak a mozgás – például az ágyban való felülés – során, ami nem csak kellemetlen, de dühítő is lehet.
