A nők esetében nem is egyszer lehet hallani a kifejezést: ketyeg a biológiai óra. Ez a köztudatba is beégett, sőt, sok film tragikus, vagy éppen komikus kiindulópontja is éppen ez a tény, vagyis, hogy a nők gyermekszülési “képessége” korlátozott ideig van jelen. De a férfiakkal más a helyzet? Esetükben a termékenység állandó? 

A kérdésben Ratkó Tünde szülésznő, termékenységi szakember van a segítségünkre. 

Ketyeg a biológiai óra 

Bizony ketyeg, megállíthatatlanul, és akármennyire is meglepő, ez bizony a férfiak esetében is így van. Az iskolapadban a termékenységről tartott előadások során még azt tanultuk, hogy a férfiak akár 80 évesen is képesek a gyermeknemzésre, méghozzá minden további nélkül. Nos, ez valaha lehet, hogy igaz volt, de mára egyre több tanulmány mutat rá arra, hogy ettől a lehetőségtől nagyon messzire kerültünk. 

Napjainkban a meddő párok esetében sajnos nagyjából 50%-ban már a férfi oldalán keresendő a probléma, és bizony nagyon nagy számban van arról szó, hogy a férfi biológiai órája előrehaladott. 

Az idősebb férfiak ugyanis napjainkra már jellemzően termékenységi gondokkal kénytelenek szembenézni, ami sokszor még csak ki sem derül, hiszen már van gyermekük, és nem is terveznek többet. Ha azonban családalapítás előtt állnak, akkor ezzel a meglepően gyakori problémával szembesülnek. 

Jó-jó, de ki az “idősebb férfi”? 

Remek kérdés, hogy ki számít idősebb férfinak, hiszen ez erősen tág fogalom. Általánosságban elmondható, hogy a 40 éves vagy idősebb férfiak már ebbe a kategóriába sorolhatóak a termékenységi szempontok szerint, sőt, sok esetben már a 30-as társaik is ide tartoznak. 

Hogy miért? Azért, mert ez nem pusztán a koron múlik! A férfiak esetében is elképesztően sokat számít az életvitel. Bár a család megalapításában a férfi biológiailag sokkal kevesebb ideig tevékeny, mint a nő, nagyon nem mindegy, milyen minőségű “katonákkal” indul harca – ebben az esetben ugyanis éppen ezzel a gonddal szembesülünk. 

Spermium minőség 

Azzal sokan tisztában vannak, hogy sok spermiumra van szükség a megtermékenyítéshez. A százmilliós nagyságrend azonban nem minden, kiemelten fontos a minőség is. Hogy milyen a jó minőségű spermium? Mozgékony, képes előre haladni, ép DNS-t és ép RNS-t tartalmaz, valamint a morphológiája, vagyis a felépítése is normális. A leginkább termékeny időszaka a férfiaknak a 20-as éveikre tehető, és ekkor a normál minőségű spermiumok aránya az ejakulátumban nagyjából 10%! 

A fenti adat meglepő, és gyorsan meg is értjük általa, miért is gond, ha a kor előrehaladtával nem figyelünk kellően önmagunkra – mondja Ratkó Tünde. A stressz, a mozgáshiány, az egészségtelen ételek, vegyszerek és sok más környezeti hatás ugyanis a spermiumokra is rányomja bélyegét, mennyiségük is csökken, de ennél rosszabbul jár a minőségük. 

A romlás és következményei 

Hogy miért baj, ha nem olyan jó minőségű a spermium? Azért, mert bár létrejön a megtermékenyülés, a vetélés, koraszülés és a genetikai betegségek kialakulásának kockázata drasztikusan menő! Tanulmányok igazolják, hogy az idősebb korban apává váló férfiak gyermeki közt gyakoribbak a bipoláris zavarok, az autizmus, a skizofrénia, vagy akár a Down-szindróma. 

A romlás ellen azonban lehet tenni, bár tény, hogy túl sokáig húzni a családalapítást így sem szerencsés! 

A minőség visszaállítása, illetve javítása a megfelelő tápanyagellátottságon is múlik. Ha ugyanis a szervezet raktárai fel vannak töltve, akkor hiába használ el a test több tápanyagot a környezeti hatások kivédésére, akkor is marad arra, hogy normál minőségben állítsa elő a spermiumokat. Vagyis a tápanyagpótlásról kell megfelelően gondoskodni, és ez nem is olyan egyszerű. 

Ahhoz ugyanis, hogy a bevitt tápanyagok hasznosuljanak is, több dolog is szükséges. Vitaminkészítményekkel, sőt, férfivitaminokkal is rengeteggel találkozhatunk a boltokban és a patikákban, ezek azonban sokszor csak drága vizeletet eredményeznek, mert a bevitt anyagok nem képesek hasznosulni! 

A hasznosulásnak két alapvető kritériuma van. Az első, hogy ha szerves, vagyis biológiailag aktív formában visszük be az anyagokat, akkor a szervezetnek nem kell azokat olyan sokszor átalakítania a hasznosításhoz, ergo lényegesen több – akár 80%-kal is nagyobb mennyiség – képes belőlük felszívódni. A másik a komplexitás. Az egyes anyagok ugyanis segítik mások beépülését a szervezetbe. A természetben igen ritka, hogy egy anyag önmagában van jelen. Amikor spenótot eszünk, a vas beépülését a C-vitamin támogatja (mely szintén a növényben található), de ilyen kapcsolat áll fent a réz és a cink, vagy éppen a D-vitamin és a kalcium között is. Vagyis a komplex, sok összetevős vitaminkészítmények hasznosulása jobb lehet, mintha egy-egy anyagot viszünk csak be a szervezetbe!